Gurudev Sri Sri Ravi Shankar így beszél a létezés nyolc szintjéről:
„A Bhagavad Gítában áll, hogy Krisna azt mondta, hogy az elme egyszerre lehet az ember legnagyobb ellensége, ugyanakkor a legjobb barátja is. ("Mana-eva manushyanam karanam bandha-mokshayoh. Bandhaya vishayasango muktyai-nirvishayam manah.") Az elme önmagában az egyedüli oka az egyén kötöttségének – az anyagi téveszmék és a ragaszkodás tekintetében –, egyben forrása is a szabadságának, ha megszabadul mindezektől.
A létezésünknek hét szintje van. Én egy nyolcadikat is hozzáteszek a listához, a környezetet. Ez a nyolc szint a következő:
- környezet
- fizikai test
- lélegzet
- elme
- intellektus
- memória
- ego
- Önvaló
Itt van az elméd ebben a pillanatban? Vagy valahol máshol kóborol? Az elmédnek itt kell lennie, éppen most. Az elme az, ami segít neked abban, hogy hallj, láss, ízlelj, szagolj, és érints. Azután következik az intellektus. Az intellektus tesz képessé rá, hogy eldöntsük, hogy az, amit hallunk, az jó-e vagy nem, vagy amit megkóstolunk, az kedvünkre való-e vagy sem. Azután jön a memória, vagy Chitta. Ezzel emlékezünk mindarra, amit felfogunk az érzékeinkkel és megértünk az intellektusunkkal. Az eseményekről alkotott benyomásaink ott maradnak a Chittán. Ezután jön az ego, végül pedig a lélek, vagy az Önvaló.
Ha sikerül egy kicsit mélyebben megértenünk a létezésünk eme nyolc szintjét, az egy nagy átalakulást hozhat az életünkbe. Erről szól az Élet Művészete. Amikor elnyered a tudást a létezés szintjeiről, akkor elkezdesz kivirágozni a belülről fakadó örömtől.
Boldogság
Csak tedd föl magadnak a kérdést: bármit cselekedsz az életedben, milyen szándék áll mögötte? Miért csinálod azt, amit csinálsz? Azért, hogy boldog legyél, ugye? Mindent azért teszünk, hogy boldogok legyünk, de őszintén: azok vagyunk? Ha megkérdezed a kisiskolásokat, hogy boldogok-e most vagy sem, azt fogják válaszolni, hogy "Egyszer be fogom fejezni az iskolát, és főiskolára fogok menni, akkor majd boldog leszek. Akkor a szüleim már nem lesznek a hátam mögött."
Amikor felveszik őket a főiskolára, akkor azt érzik, hogy akkor lesznek boldogok, ha kapnak egy jó munkát. Amikor megkapják a munkát, akkor azt érzik, hogy akkor lesznek csak boldogok, ha megházasodnak és megállapodnak. Aztán egy idő után úgy érzik, hogy ha majd lesznek gyerekeik, akkor boldogok lesznek. De aztán, amikor már megvannak a gyerekeik, akkor az ő képzésük miatt aggódnak, és úgy érzik, hogy akkor lesznek boldogok, ha a gyerekeiket felveszik egy jó iskolába. Néhány évvel később már úgy látják, hogy ha a gyerekeik befejezik a tanulmányaikat és megállapodnak, majd akkor lesznek boldogok.
Csakhogy akkorra már az életük a végéhez közeledik.
Fáradhatatlanul szaladgálunk a boldogság után egész életünkben, mégsem találjuk meg soha. Ez olyan, mintha alváshoz készülődnénk, de mire letennénk a lepedőt és a párnákat, addigra eljönne a reggel, és így már nem maradna időnk aludni és pihenni. Ez az, amit nem szabad engednünk, hogy megtörténjen.
Az életünk nagyon fontos. Ebben a nagyszerű életben elérhetjük azt, amin keresztül minden megvalósul és mozgásban van a teremtésben. Fontos, hogy felismerjük azt a legfelső hatalmat, ami mindent mozgat ezen a világon. Ha egyszer felismered azt, akkor senki sem lesz képes letörölni a mosolyt az arcodról, sem megrendíteni a benned levő mély szeretetet.
Szeretet és Tudás
Két dolog a legfontosabb az életben ahhoz, hogy minden rendben legyen. Az első a szeretet. Képes lennél úgy élni, hogy körülötted mindenki azt mondja, hogy nem szeret téged? Nem. Azt akarjuk, hogy mindenki szeressen minket. De akkor magadat is meg kell kérdezned, hogy hány embert szerettél már feltétel nélkül. Tudjátok, amikor eljön a halál ideje, akkor csak két kérdés marad számunkra: mennyi szeretetet osztottunk meg, és mennyi tudásra tettünk szert életünk során?
Mi sokszor ennek a tökéletes ellentétét tesszük. Sokkal inkább arra vagyunk hajlamosak, hogy másoktól elfogadjuk a szeretetet, mintsem hogy adjuk, és inkább megrögzötten át akarjuk adni a tudást, ahelyett hogy befogadnánk azt.
Az igazi spiritualitás az a tudás, amely fenntartja benned a megrendíthetetlen boldogságot, és amely segít, hogy mindezt kisugározd a környezetedben élőkre. A spiritualitás az, amely magadon belül mélyebbre visz, és lehetővé teszi, hogy a környezetünknek is békét és boldogságot tudjunk átadni. Az élet olyan száraz és sótlan spiritualitás nélkül. A száraz élet a legbiztosabb út, hogy belesüllyedjünk a negativitásba. Hajlamosak leszünk hamar és egyre gyakrabban dühbe gurulni, megragadunk a sóvárgások és idegenkedések szintjén, és zavartnak érezzük magunkat. Az alapvető oka mindezeknek az, hogy száraz és sótlan életet élünk.
Szóval hogyan is tehetnénk az életünket kellemesebbé? Két útja van ennek:
Mélyebb hit.
Mélyebb ellazulás.
Legyen meg az a megingathatatlan hited, hogy a világ alkotója nagyon mélyen szeret téged. Hidd, hogy "Isten bennem van, és én Benne vagyok." Ez az egyszerű hit önmagában képes arra, hogy nagyszerű magasságokba emeljen.
Isten szeretete ezerszer intenzívebb, mint a szüleid irántad érzett szeretete. Hívhatod ezt a legfelsőbb hatalmat olyan néven, amilyen néven csak akarod. Hívhatod Anya Istennőnek, Sívának, Jézus Krisztusnak, vagy Istennek – ez nem érdekes. Isten ugyanúgy nagyon mélyen szeret téged. Meg kell hogy legyen ez a hited. Csak egyszer próbálj meg bízni, és nézd meg, hogyan változik meg az életed. Azután bármit is kívánsz, az elkezd megtörténni. Legyen hit a szívedben és csak lazíts és pihenj magadban.
Szóval először is Istenben kell megbíznod. Azután bízz abban a tényben, hogy sok jó és nemes ember van a társadalomban. Vannak néhányan, akik eltévedtek, de a jó emberek száma még manapság is messze nagyobb. Higgy a körülötted lévő emberek jóságában. Azután magadban is muszáj hinned. Nagyon fontos, hogy legyen hited magadban. És a hit mellett lazítanod is kell, és a lazítás csak a meditáción keresztül jöhet el.
Ezért mindnyájunknak meditálnunk kell, és meg kell tanulnunk néhány légző technikát. S akkor már egyáltalán nem lesz okod arra, hogy szomorkodj vagy kedvetlenül élj."